A jódról sokan tudják, hogy a pajzsmirigy-hormonok egyik alkotója, és talán azt is tudják néhányan, hogy a káros környezeti radioaktív sugárzások kivédésében is szerepe van. A "sugárzásvédő" hatás elég érdekes módon működik: megfelelő jódellátottság esetén a szervezet a radioaktív jódot nem engedi felszívódni és beépülni. Normális állapotban egy felnőtt szervezetében mintegy 15-20 mg jód található.

A jód felszívódása függ a szervezet jódtelítettségétől. A felszívódását elég sok növény befolyásolja, többek között a kelkáposzta, fejeskáposzta, retek, kelbimbó. Ezeken kívül hatással van rá még a fluorid és a nitrát is, mindkettő gátolja.

A jód legjobb forrása a tengeri hal, a tengeri só, a kagylók és a jódozott só, bár ez utóbbi fogyasztása az amúgy is magas nátriumbevitel miatt nem igazán ajánlatos.

Hiányállapotok
Jód hiányában az anyagcsere lassul, depresszió lép fel, a szérumban az össz-zsiradék szint nő, fiatal korban kreténizmus léphet fel, várandós anyáknál a magzat elhalása, spontán abortusz, magzatfejlődési rendellenességek jelentkeznek. Általános tünet a golyva, a pajzsmirigy megnagyobbodása.

Túladagolás
A jód fokozott bevitele emelkedett pajzsmirigyműködést eredményez, toxikus tünetekkel együtt.